És üzenem volt barátaimnak,

kik megtagadják ma nevemet:

ha fordul egyet újra a kerék,

én akkor barátjok leszek,

és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.

Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,

és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:

a víz szalad, de a kő marad,

a kő marad...

Wass Albert: Üzenet haza

A hét végén minden szinten választásokat tartottak Szerbiában. Az eredmények lassan, de nyilvánosságra kerültek és elmondható, hogy a vajdasági magyarság számára biztatóak. Pártjaink közül ismételten a jók győztek, míg egyeseknek alighanem menniük kell. Bár Szerbia közelről sem az az ország, ahol minden simán történik, a dolgok eddig sem ilyen egyszerűen mentek, a java még hátravan. Tovább>>

Ahogy azt a mellékelt grafikon mutatja: megvan az 5 képviselő, azaz az önálló VMSZ-es frakció megalakításának lehetősége Belgrádban, a Szerbiai Népképviselőházban. Köszönöm szépen mindenkinek, aki ehhez a közös sikerhez szavazatával vagy bármilyen más módon hozzájárult!

Nagyon örülök annak, hogy közösségünk méltányolta az eddigi munkánkat és teljesítményeinket. Ez látható és érezhető volt már a kampányban is, hiszen
nagyszámú vajdasági településen voltunk az elmúlt hét hétben. Őszintén bevallom, borzasztóan fárasztó, kampányrendezvényektől gazdag 2 hónap van mögöttem, mögöttünk. Többezer embernek számoltunk be pártunk eddigi eredményeiről, a jövővel kapcsolatos terveinkről. És megérte, hiszen a VMSZ a szavazóinak köszönhetően újra bebizonyította: nem igaz, hogy a nemzeti kisebbségi pártoknak nincs jövőjük. Tovább>>

A hétvégén megtartandó szerbiai választások felé, a két nagy párt, a demokraták és a haladók fej-fej mellett haladnak. Emiatt négy év után ismét úgy fest, hogy a VMSZ támogatása nélkül a demokraták nem fognak tudni kormányt alakítani, magyarán lehet, hogy rajtunk fog ismét minden múlni.

Úgyszólván átestünk a nehezén és mögöttünk a választási kampány. Szembesültünk mindenféle találgatásokkal: ki fog veszíteni és ki nyerni, kinek jó a magas és kinek az alacsony részvétel. A két nagy párt idei kampánya legalább olyan durva volt, ha nem durvább, mint amilyenek a korábbiak voltak, ígéretekkel halmoztak el bennünket - de még milyenekkel, annak ellenére, hogy mindenki tudja az államkassza kong az ürességtől-, voltak TV-s küzdelmek - kivéve Szabadkát -, negatív lejárató üzenetek. Ha jobban a dolgok mélyére ásunk, rájövünk, hogy a jelenlegi választás tétje nem ,,csupán" arról szól, hogy ki alapíthat kormányt, hanem arról, hogy milyen lesz a szerb demokrácia következő fejezete. Tovább>>

Közeledik a választások első fordulója. Hét nap van hátra a szavazóhelyek megnyitásáig. A tét óriási. Megválasztjuk a köztársasági és tartományi parlament, valamint a helyi önkormányzati képviselő-testületek új tagjait. Az eddigi köztársasági elnök lemondása miatt új államfőt is választunk.

Önkormányzati szinten a képviselő-testületi többség létrehozásához mindenféle kombinációk elképzelhetőek. Ami a vajdasági parlamentet illeti, nagy meglepetés lenne, amennyiben a tartományt irányító hatalmi koalíció tagjai nem szereznék meg a mandátumok többségét. Köztársasági szinten két forgatókönyvnek van valós esélye. A valószínűbb szerint a jelenlegi koalíció az LDP-vel kibővülve biztosítani tudja a kormánytöbbséget. Kevésbé valószínű, de korántsem kizárható lehetőség, hogy a haladók, a DSS és a szocialisták vezette koalíció alakít majd kormányt. A köztársasági elnökválasztás végkimenetelét a második fordulóba be nem jutó jelöltek fogják jelentősen befolyásolni azzal, hogy Boris Tadić vagy Tomislav Nikolić támogatására hívják fel híveiket. Tovább>>

Részemről ez az utolsó bejegyzés a kampányban. Néhány nap múlva választunk, ezért ez alkalommal a kampány utolsó fázisáról fogok írni. Jó választási eredmény ugyanis csak akkor érhető el, ha a kampány minden fázisán dolgozunk.

Véleményem szerint nekünk, jelölteknek most is ugyanaz a feladatunk, mint a kampányban általában, tehát az, hogy kommunikáljunk a polgárokkal és, hogy átadjuk a pártunk politikai üzenetét. Ez az üzenet kicsit változik a szavazás közeledtével, hiszen ilyenkor már a polgárok választásokon történő megjelenésének fontosságát is ki kell hangsúlyozni.

A polgárok több hetes meggyőzése, hogy a mi pártunk a legjobb, nem ér semmit, ha a szavazónapon nem járulunk az urnákhoz. Sokan azt gondolják, hogy az ő szavazatuk nem fontos, pedig nincs igazuk, nem így van. Ezért kell nekik bebizonyítanunk, hogy a támogatásuk rendkívüli fontossággal bír. Tovább>>

Emlékszem, hogy négy évvel ezelőtt Božidar Đelić a nemzetközi gazdasági válságról azt nyilatkozta, hogy az jól jön Szerbiának, mert így alkalmunk lesz utolérni a nyugatot. Gondoltam, csak tudja mit beszél, meg egyébként is gazdasági válság csak ott lehet, ahol van gazdaság, de végül mégiscsak begyűrűzött hozzánk is, és amint tapasztaljuk „dübörög” szerbia gazdasága. Tadić négyszázezer munkahelyet helyezett kilátásba, és lett belőle négy év múltán kétszázezerrel több munkanélküli, mint négy évvel ezelőtt. Európai Úniót is igértek, de csak a küszöbtől a kilincsig jutottunk.

Most pedig a szerbség körében romló népszerűségét a Demokrata Párt megpróbálja a kisebbségek szavazataival feljavítani. Igéretekben és szavazópolgár-ámító-látványprodukciókban, többéves helyben totyogást álcázó szemfényvesztést célzó mindentésbármit felavatás/megnyitás ámítják a demokraták az országot és bennünket. A hitelesség, a következetesség, a stratégiában való gondolkodás és cselekvés, a kitartás, ami a Vajdasági Magyar Szövetség politizálását, politikusait és tisztségviselőit jellemezte eltörpül és -szürkül az igéret-dömping és választási-hazugságcunami közepette. Vagy mégsem? Tovább>>

Az ország két vezető politikai ereje egymást túlharsogva igyekszik meggyőzni az embereket, hogy csak a nagypártokra érdemes szavazni. Arról győzködik a választókat, hogy csak ők (a nagyok) képesek az ország ügyeit előbbre vinni. A közepesnek tekinthető politikai pártok azzal csábítják a potenciális támogatókat, hogy ők döntik majd el, hogy demokrata vagy haladó kormánya lesz-e Szerbiának. A vajdasági magyar kispártok pedig azzal próbálják meg elvenni az emberek kedvét a VMSZ támogatásától, hogy a vajdasági magyar politikum szava úgysem számít majd ebben az országban. Tovább>>

A múlt héten megjelentetett "A fiatalok álláspontjai a szerbiai politikai és társadalmi lehetőségekről" című közvéleménykutatás azt mutatja, hogy a 18 és 35 év közötti fiatalok szinte fele úgy nyilatkozott, hogy elmegy szavazni, 28 százalékuk pedig úgy, hogy valószínűleg elmegy, tehát a választásokon várhatólag a fiatalok kb 65 százaléka vesz majd részt.

Ezek szerint nem lenne igaz az az állítás, hogy a fiatalok nem vesznek részt a politikában, sőt ennek ellenkezőjeként, valójában ők lennének a legaktívabb társadalmi réteg, amely kimegy szavazni? Tovább>>

Furcsa egy cím, de ilyenek a választási kampányban a párt-média logikai bukfencei és fricskái is. Egy egyszerű újságolvasó/hírfogyasztó ismerni véli a közszolgálati médium ideálját, a hiteles tájékoztatásét, amely szerint a hír szent, a vélemény szabad, de gyakran a hírkészítők a véleményüket tukmálják hírként és a szent ügyekből csinálnak szabad prédát. Ezt várja el a piac, állítják?! És mit kap a választópolgár?

Ismerek gyermekújságokat, ifjúsági lapokat, női és férfi magazinokat, erotikus és egyéb szakfolyóíratokat, napi és hetilapokat, amelyek közszolgálati szerepet töltenek be, vannak a reklámújságok, amelynek specifikus, aktuális vállfaja a pártújság, és van még az, ami felháborít: a magát közszolgálatinak álcázó pártpropaganda. Még nem is attól bukok ki igazán (csak egy kicsit), amikor önkormányzati közlönyt jelentetnek meg, amelyben fényezhetik magukat a helyi hatalomi párt képviselői, hanem amikor Vajdasági Magyar Hírlapot gyártatnak húsvétra a taditći demokraták és a kvázi közszolgálatiság mögé bújtatva betesznek bármit és bárkit ami/aki VMSZ-ellenes és a magyar - magyar megosztást szolgálja. Tovább>>

Vasárnap délben átadtuk a Pásztor István elnök úr köztársasági elnökjelöléséhez szükséges hitelesített támogató aláírásokat, ugyanaznap délután jóvá is hagyták a jelölést.

Azzal, hogy Boris Tadić április 4-én úgy döntött, „lerövíditi mandátumát”, (azért írom ezt idézőjelben, mert bárhogy is próbálják becsomagolni és elhitetni a polgárokkal ennek jogszerűségét, Szerbia jogrendszere nem ismer ilyen fogalmat; a Demokrata Párt elnöke tehát LEMONDOTT államfői tisztségéről), a házelnökaaszony pedig másnap kiírta az elnökválasztást is május 6-ra, eggyel növekedett a szavazócédulák száma. A vajdaságiak kezében tehát 5 cédula lesz majd azon a vasárnapon és ezeken kell kikeresniük a számukra legmegfelelőbb opciót. Reményeink szerint a Vajdasági Magyar Szövetséget. Tehát az államfő mellett meg fogjuk választani a jövendőbeli köztársasági parlament és az önkormányzati képviselő testületek összetételét, valamint tartományi képviselőjelöltekre is szavazunk majd, még pontosabban a tartományi jelöltlistákra és a tartományi egyéni jelöltekre. Tovább>>

Pásztor István elnökjelöltségét értékelve Boris Tadić 2007. december 24-én azt mondta Szabadkán, hogy „számára felettébb furcsa, hogy egy etnikai közösség köztársasági elnökjelöltet állít“. Ugyanabban az évben, igaz néhány hónappal korábban, került sor a francia elnökválasztásra. A későbbi győztest, Nicolas Sarkozyt magyar származása miatt a választási kampány során számos támadás érte a szélsőjobb jelöltje, Jean-Marie Le Pen részéről. Amikor két nappal a nyilatkozata után egy parlamenti ülésen felhívtam Tadić elnök figyelmét erre a párhuzamra, igencsak megsértődött. Pedig nem volt rá oka.

Az elnökválasztás első fordulójában Pásztor István 93039 szavazatot szerzett. Ezt követően kezdődtek meg a második fordulós támogatásról szóló tárgyalások, amelyek egy írásbeli megállapodással zárultak a VMSZ és a DS között. Végül a demokrata párt elnökjelöltje alig valamivel több mint százezer szavazattal nyert. Tovább>>

A milosevityi éra óta eltelt időszak második Demokrata párti többségű kormányának és sleppjének sem erőssége a diplomácia magas szinten való művelése. Čanak kemény és számon kérő hangvételű nyilatkozatai legfeljebb a szélsőjobboldali politikai szervezetek szavazótáborában találhatnak kedvező fogadtatásra. Čanak kirohanásaival csak az a baj, hogy Vajdaságban a következményeit mindannyian viseljük.

Nenad Čanak, a VSZL elnöke az utóbbi fél évben politikai kommunikációjának köszönhetően agresszív kismalaccá avanzsálta magát. Legutóbb azzal a kijelentésével sikerült kiérdemelni ezt a címet, amikor épp Német Zsoltot, Magyarország Külügyminisztériumának parlamenti államtitkárát szerette volna kipaterolni Szerbiából. Németh Zsoltnak, annyi volt „bűne" hogy a következőket nyilatkozta: Tovább>>

A kisebbségek helyzete egy országon belül a demokrácia mutatójának is tekinthető. A nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárok részvétele egy ország politikai életében nagyon fontos. A kisebbségek számára a politikai szerepvállalás, a különböző testületekben való nagyobb részvétel a társadalomba való bekapcsolódást és érdekeik védelmét jelentik. A nemzeti kisebbségek képviselete és részvétele a politikai életben kihatással van nem csupán a jogaik megvalósítására, hanem a társadalom egészének stabilitására is.

Azon mechanizmusok, amelyek biztosítják a nemzeti kisebbségek megfelelőbb részvételét a politikában igen fontosak a jogaik megvalósítása érdekében, hiszen a politikai képviseletük biztosításával lehetővé válik érdekeik könnyebb megfogalmazása. Tovább>>

„Egyben biztosak lehetünk, mandátumom végéig az EU teljes jogú tagjává válunk” - hangoztatta Boris Tadić a 2008-as elnökválasztási kampányában. Tadić 2008. február 15-én tette le az esküjét, mellyel megkezdte öt éves mandátumát, ami az Ő prognózisa szerint azt jelenti, hogy legkésőbb 2013-ig EU taggá kellene válnia Szerbiának.

Viszont az idő múlásával ahelyett, hogy a csatlakozási feltételeknek tettünk volna eleget - ahogyan az elvárható lett volna egy EU orientáltságú kormánytól - Szerbia csak szaporította a gondokat. Hogy csak párat említsek: a diszkriminatív vagyon-visszaszármaztatási törvénytől kezdve, a jó szomszédi kapcsolatok porba tiprásán keresztül az EU-s alapértékek semmibevételével bezárólag. Tovább>>

Belendül a választási kampány, közeledik a voksolás, jó ilyenkor összegezni, hogy milyen szarvas-hibákat követnek el a politika játékmezejére lépő helyi jelöltek és önjelöltek. Machiavelli után szabadon...

A népszavazáson, a választásokon dől el, hogy kiből lesz közszereplő, tisztségviselő, esetleg, legfeljebb képviselő, vagy még az sem. Ez is egy mérce, méretkezés, szeretjük azt hinni, hogy a valós eredményeket értékeli a publikum, de gyakran csak egy jó jelmondat, egy illúzió vagy nosztalgia érzet elővillantása is elegendő a voksok megszerzéséhez. Emberek vagyunk és a fajtánkra nem jellemző a tisztán látás, főleg nem az objektivitás, amikor ezer érték-skála változat vonul fel és a média fokozza és fodrozza a hangulatot. Hát még ha az ember fia/lánya jelölt is valamilyen szinten... Tovább>>

A választások kiírása óta húsz nap telt el. A kampány eddigi részét a mértéktartás jellemezte. A Demokrata Párt alelnökasszonyának minapi nyilatkozatáig volt ez így. Jelena Trivan múlt szerdán azt találta mondani, hogy május 6-án Szerbia a háború és a béke között fog választani. Szavai szerint a legnagyobb ellenzéki párt győzelme katonai mozgósítást, a DS sikere biztonságot és fejlődést hozna.

A félelem egyike az emberiséggel egyidős alapérzelmeknek. Számos definíciója létezik. A Wikipédia szerint a félelem egy lehangoló érzés, amelyet az általunk észlelt fenyegetés kelt bennünk. Egy normális országban a félelemkeltés nem lehet része a politika eszköztárának. Civilizált országokban a vetélytársak elsősorban saját programjuk és teljesítményük mellé igyekeznek támogatókat szerezni. Igaz ugyan, hogy az ellenfél hibáira, mulasztásaira épülő negatív kampány is része a politikai életnek, de a félelemkeltés az nem. Különösen nem a háborúval való riogatás. Tovább>>

Mozgalmas hetem volt. Szerdán átadtunk a VMSZ köztársasági jelöltlistájához szükséges aláírásokat. Négy nap leforgása alatt szinte 12000 ember támogatta a listánkat. Köszönjük szépen! Másnap, csütörtökön jóvá is hagyták a listánkat. 9-es szám alatt futunk majd. Mind köztársasági, mind tartományi szinten. Közben jártam Moholon, Verbászon, Bácskertesen és Szivácon is. Szentmihályon megszerveztünk a Hét Nap élőújságát. Mégis úgy döntöttem, hogy ez alkalommal nem a közösségi talákozók tapasztalatairól írok, hanem a legutóbbi kormányülésen történtekről, még pontosabban arról, hogy mi mit gondolunk e téma kapcsán. Tovább>>

Ad hoc összegzés a vmsz-t kitúró zentai önkormányzati struktúra  elmúlt két évéről

A zentai Demokrata, Ligás és Ráczszabós koalíció öntömjénezése a választások közeledtével az egeket és a választópolgárokat ostromolja.

Nézzük az érem másik oldalát!

Az összefoglalót kezdhetném népmeseszerűen: egy szép napon, két évvel ezelőtt összefogott a sánta, a vak és a süket, kitúrva a legkisebb szegény legényt, hogy elirányítsák városunkat, Zentát... de úgy gondolom jobb ha a méltatlan metafórák helyett maradok a tárgyszerűségnél.

A napokban megbeszéltük a Muzslyai újság szerkesztőjével, hogy megpróbáljuk újjáéleszteni a Szentmihályi oldalt. A közép-bánátiak bizonyára emlékeznek rá, hogy a Szentmihályi oldal 7-8 évvel ezelőtt már létezett a Muzslyai újságban, a későbbiekben azonban megszűnt.

Ahogy annak idején megszűnt a szentmihályi tájékoztató, úgy megszűnt a falu területén a faluépítési lendület is. Sajnos, mint ahogy többen tapasztaltuk, nem csupán ez a kis bánáti falu lett elhanyagolva, hanem az egész tartományunk is. Mint ahogy arról az előző bejegyzéseim egyikében már írtam, Vajdaságba a tőlünk, becsületes adófizető polgároktól befolyt pénzösszeg 7%-a már több éve nem kerül vissza. Koszovóra viszont Belgrádból rendszeresen átutalnak 50 miliárd dinárt évente. Ezek a megrövidítések miatt Vajdaság az elmúlt öt év alatt 62 milliárd dinárral lett megkárosítva. Ezt a pénzt már sohasem kapjuk meg; ez odaveszett. Csak az illusztráció kedvéért: ebből a pénzből többszáz új iskolát lehetne építeni tornateremmel.

Március 23-án, pénteken Szivácra, a drogellenes tribünre voltam hivatalos, melyet a Vajdasági Magyar Szövetség helyi szervezete szervezett a Szenteleky Kornél Magyar Művelődési Egyesület székházában. Az egybegyűlteket Varagity Gabriella, a fórum főszervezője köszöntötte, aki teltházas közönség előtt számolt be falujuk legnagyobb és legégetőbb problémájáról.

Gabriella beszédét végighallgatva először az jutott az eszembe, hogy a vajdasági magyarság ismét bebizonyította, hogy a problémákhoz való elvszerű hozzáállás mindig eredményesebb és előremutatóbb, mint az erőből való problémamegoldás (Szivácon a magyar lakosság részaránya 5% körül van). Úttörő jelentőségű eseményt szervezett meg ez a kis csapat, ugyanis Szerbiában először ők ültették kábítószer témájában egy asztalhoz az orvostársadalom, a meggyógyult szenvedélybetegek és az egyházak képviselőit.

Szerbiában a mögöttünk hagyott négy évben 265 ezer ember vált állástalanná, 130 ezer vállalkozás szűnt meg. Egy euró értéke 80 dinárról 110 dinárra nőtt. A havi átlagkereset négy év alatt 90 euróval csökkent. Az államadósság 6 milliárd euróval emelkedett.

Az ország polgárai május 6-án a szavazóurnák elé járulnak. A választási esélylatolgatások hónapok óta folynak. Két (vagy három) politikai erőnek van reális esélye a miniszterelnöki tisztség megszerzésére. A demokratáknak és a haladóknak, valamint a szocialistáknak. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy az SPS-PUPS-JS alkotta koalíció megnyerheti a választásokat. Ezzel együtt könnyen jöhet létre a 2007. januárihoz hasonló helyzet. Akkor az ellenzéki szerep vállalása helyett a demokraták átengedték a kormányfői tisztséget a választásokon harmadik eredményt elért Szerbiai Demokrata Pártnak. Nem kizárt ez a forgatókönyv ezúttal sem.

A politikus is ember. Ugyanazokkal az erényekkel és gyarlóságokkal, mint amilyen bárki másnak is vannak, csak talán a vezetői perspektíva magassága néha, némelyeket megszédít. Mert ahogyan a mondás is tartja: adj hatalmat az embernek és megtudod, hogy kicsoda is ő valójában – nagyon érvényes ez erre a politizáló fajra, ha kisebbségi, ha többségi, ha jobbos, ha balos.

Sokáig voltam önkormányzati vezető és többféle csoportosítását hallottam már ennek az embercsoportnak. Választások közeledtével csokorba szedem a „kategorizálásokat”, hátha épülésünkre szolgál és megkönnyíti a voksolást.

Szembe kell nézni a realitással; nem normális dolgok történnek körülöttünk. De mire lenne szükségünk egy normális ország megteremtéséhez? Munkahelyteremtő beruházásokra, emberhez méltó életkörülményekre és sok másra, amit a VMSZ választási programa kínál.

A kisebbségi pártok alapfeladatai a közösségépítés, a jogvédelem, az érdekképviselet, a többségi nemzettel való együttműködés, az anyaországhoz fűződő kapcsolatok fenntartása és fejlesztése, regionális törekvések, a közösségi intézmények megtartása és fejlesztése. A kisebbségi politizálás feladata az is, hogy a közösség társadalmi és kulturális jegyeinek megóvása mellett, biztosítsa annak anyagi jólétét.

Lassan, de biztosan egyre közelebb kerülünk ahhoz a bizonyos dátumhoz, amikor Szerbiában szinte minden szinten választásokat fognak tartani, egyedül a köztársasági elnök választása kérdéses még. A választások mindig valaminek a végét és valaminek a kezdetét jelentik, ezért mielőtt új fejezetet nyitnánk akarva-akaratlanul is értékeljük az elmúlt éveket. Ha csak egy dolgot emelhetnék ki, ami engem bosszantott az elmúlt négy év politikai melléfogásai közül, az mindenképp az Európai Unióval való csatlakozási tárgyalásokkor megmutatkozó szakmai inkompetencia és dilettantizmus lenne.

Az Európai Parlament Külügyi Bizottsága március 1-jén 62 igen, négy nem szavazat és 5 tartózkodás mellett támogatta a Szerbia európai integrációs előrehaladásáról szóló állásfoglalás tervezetét. A dokumentum plenáris vitájára és a végszavazására az elkövetkező időszakban kerül majd sor. Az Európai Parlamentnek, leszámítva a Stabilitási és Társulási Megállapodás ratifikációját és az integrációs folyamat végén a Csatlakozási Szerződés megerősítését, nincs döntéshozatali hatásköre a bővítés kérdésében. Ettől függetlenül, az EP álláspontja jelentősen befolyásolja azt a politikai légkört, amely végigkíséri a tagjelölt és potenciális tagjelölt államok integrációs folyamatát.