Március 23-án, pénteken Szivácra, a drogellenes tribünre voltam hivatalos, melyet a Vajdasági Magyar Szövetség helyi szervezete szervezett a Szenteleky Kornél Magyar Művelődési Egyesület székházában. Az egybegyűlteket Varagity Gabriella, a fórum főszervezője köszöntötte, aki teltházas közönség előtt számolt be falujuk legnagyobb és legégetőbb problémájáról.
Gabriella beszédét végighallgatva először az jutott az eszembe, hogy a vajdasági magyarság ismét bebizonyította, hogy a problémákhoz való elvszerű hozzáállás mindig eredményesebb és előremutatóbb, mint az erőből való problémamegoldás (Szivácon a magyar lakosság részaránya 5% körül van). Úttörő jelentőségű eseményt szervezett meg ez a kis csapat, ugyanis Szerbiában először ők ültették kábítószer témájában egy asztalhoz az orvostársadalom, a meggyógyult szenvedélybetegek és az egyházak képviselőit.
Az előadók beszámolóiból kiderült, hogy milyen nehézségekkel szembesülnek azok, akik rendszeresen foglalkoznak kábszeresekkel, és hogy ez a fajta segítség mennyire nehéz és szinte csak akkor vezet sikerre ez a fajta speciális szolgálat, ha a gyógyítónál életformává válik. A drog elleni borzasztó küzdelem leghatásosabb fegyvere igazából a prevenció, de ha már valaki a rabja lett, mit tehet, ha meg szeretne gyógyulni, illetve hogyan segíthet ebben neki az egyház? – ezekre a kérdésekre kaptunk válaszokat a tribünön.
A keresztény egyházak életében már régóta fontos szerepet tölt be a szociális munka és a karitatív szolgálat, viszont az egyik legnehezebb terület számukra minden kétséget kizáróan az, amikor a drogokkal küzdőkön kell segíteniük. Az általuk működtetett rehabilitációs házak szinte a megvalósíthatatlant tűzték ki célul, nevezetesen azt, hogy visszavezetik a droggal küzdő betegeket az egészségesek közé, hogy biztosítják a tanuláshoz szükséges feltételeket, és hogy segítik őket a beilleszkedésben és egy stabil egzisztencia kialakításában.
Nekem személy szerint nem sok tapasztalatom van a szenvedélybetegek és azon belül a droggal küzdők állapotát tekintve, de ahogy látom, azokra, akik közülük egyáltalán elhatározzák, hogy változtatnak életvitelükön rögös és nehéz út vár illetve ha egy kábszeres ,,megtér”, ritka dolog, hogy az esetek többségében rövid időn belül felépül. A teljes absztinenciát a kereszténységet őszintén választók esetében is óriási a küzdelem, és csak hosszú évek munkájával mutatkozik meg az eredmény. De csak ebben a közösségben van esély arra, hogy egy szenvedélybeteg élete elinduljon a felépülés felé. Érdekes módon Carl Jung, a híres svájci pszichiáter is azt mondta, hogy a szenvedélybetegségeknek csak a szellemi vagy vallásos élmény vethet véget, tehát ő is látott egyfajta kiutat a vallásban.
A közleti szereplők is hozzájárulhatnak a gyógyulni vágyók sikeréhez oly módon, hogy folytatják, folytatjuk a sziváci magyarok úttörő kezdeményezését és megpróbálunk lehetőséget biztosítani az önkormányzatoknak, hogy a helyi szakemberekkel, egyházakkal, rendőrséggel karöltve egyeztető fórumokat hozzanak létre.
