Szerbia európai integrációs folyamata a tizenkettedik évébe lépett. A mögöttünk hagyott évtized kevésnek bizonyult ahhoz, hogy kialakuljon egy olyan intézményi tapasztalat, amely megbékélt volna az európai partnerek állandó átverésére irányuló törekvések hiábavalóságával.
2008. végén került sor egy átfogó igazságügyi reform végrehajtását célzó törvénycsomag elfogadására. A törvényszövegek kidolgozása az európai szakértőkkel együttműködésben folyt. A szakvéleményezés során az európai intézmények számos kifogást emeltek. A Kormány, ahelyett, hogy a kifogásolt rendelkezéseket hozta volna összhangba az európai jogi vívmányokkal, a törvénykezési folyamatban a korábban már egyeztetett törvényszakaszokat módosította oly módon, hogy a végére azok sem teljesítették az európai sztenderdeket.
Minden korábbi észrevétel figyelmen kívül hagyásával, a 2009. és 2010. év során lezajlott a reform. Az Európai Bizottság a 2010. évi országjelentésben az igazságügy területén számos hiányosságot állapított meg. A törvényi keret módosítása, valamint a bírák és ügyészek újraválasztásáról szóló döntések teljes felülvizsgálata a „brüsszeli tízparancsolat“ egyik elemévé vált. A Hágai Nemzetközi Törvényszékkel való együttműködés és Belgrád - Priština közötti viszony rendezése mellett, az igazságügyi reform felülvizsgálata vált a harmadik fontos prioritássá, amelynek teljesítésétől függött az uniós tagfelvételi kérelmünkről szóló országvélemény.
Miután Szerbia vezetői számára (is) világossá vált, hogy az igazságügyi reform teljes körű felülvizsgálata nélkül semmi sem lesz a tagjelöltségből, a Kormány 2010. végén a Parlament elé terjesztette a szükséges törvénymódosításokat. Az elfogadott jogszabálymódosításokkal megteremtődtek a feltételei a bírák és ügyészek újraválasztásáról szóló döntések felülvizsgálatának. A nyilvánosságban pedig újra a többhónapos külföldi nyomásgyakorlás keserű emléke maradt meg.
Az igazságügyi reform egyike volt azon kérdéseknek, amelyek megoldása óriási nyomásgyakorlás árán válhatott csak valóra. Az európai integrációval kapcsolatos közhangulat természetesenek tekinthető. A közvéleménykutatási eredmények arról tanúskodnak, hogy a lakosság az EU által támasztott újabbnál újabb feltételeket és az állandó zsarolást érzi az integráció legfőbb akadályának. Az ember egy kezén meg tudja számolni azokat a hazai politikusokat, akik kísérletet tesznek arra, hogy a közvéleménnyel megértessék, hogy az Unió csak az európai szabályok tiszteletben tartását szorgalmazza folyamatosan.
Időközben megkezdődött a bírák és ügyészek újraválasztásáról szóló döntések felülvizsgálata. A Legfelső Bírói Tanács egyik tagjának letartóztatása és egy másik tagjának lemondása miatt a bírói tanács határozatképtelenné vált, ezzel az igazságügyi reform újra zsákutcába jutott.
Az igazságszolgáltatási reform felvázolt végrehajtásának két kézzelfogható következménye lett. A Kormány sikeresen járult hozzá az Európa-ellenes hangulat erősödéséhez azáltal, hogy a közvélemény újból azt élhette át, hogy az Európai Unió folyamatosan feltételeket támaszt és zsarol. Emellett a Kormánynak sikerült az Európai Bizottság hitelességén is csorbát ejtenie. A Bizottság az október 12-én nyilvánosságra hozott tagjelöltségről szóló országvéleményében megállapította, hogy a szerbiai igazságügy függetlensége erősödött, az újraválasztási döntések felülvizsgálata megfelelő módon halad, a felülvizsgálási folyamat belátható időn belül befejeződik. Az Európai Bizottság idézett megállapításainak megfogalmazásakor abból az ígéretből indult ki, hogy az újraválasztási döntések felülvizsgálatának a folyamata néhány hónapon belül lezárul. Ezzel szemben, a Legfelsőbb Bírói Tanács megüresedett helyeinek betöltése a Parlament működésképtelensége miatt lehetetlenné vált. Minden jel arra utal, hogy az újraválasztási döntések felülvizsgálatának a folytatása, továbbá a bírósági elnökök megválasztása is, a választások után felálló új kormányra hárul. Mindez újabb féléves késedelmet jelent.
Az elmúlt hónapokban az Európai Bizottság rendkívüli elkötelezettséget mutatott a szerbiai tagjelöltség mellett. Az EK a sikeresen végrehajtott reformokra hivatkozva igyekezett a tagállamokat meggyőzni arról, hogy Szerbia megérdemli a tagjelöltséget. Azzal a komolytalansággal, amelyről újból tanúbizonyságot tett ez az ország, sikeresen fosztottuk meg a Bizottságot a jelölti státusz megérdemeltségét alátámasztó egyik fontos érvétől.
Az európai és a szerbiai intézményrendszer között létezik egy fontos különbség. Az európai intézmények emlékezetében elevenen élnek az elmúlt évek történései. A szerbiaiak pedig úgy viselkednek mintha amnéziában szenvednének.
