A politikus is ember. Ugyanazokkal az erényekkel és gyarlóságokkal, mint amilyen bárki másnak is vannak, csak talán a vezetői perspektíva magassága néha, némelyeket megszédít. Mert ahogyan a mondás is tartja: adj hatalmat az embernek és megtudod, hogy kicsoda is ő valójában – nagyon érvényes ez erre a politizáló fajra, ha kisebbségi, ha többségi, ha jobbos, ha balos.

Sokáig voltam önkormányzati vezető és többféle csoportosítását hallottam már ennek az embercsoportnak. Választások közeledtével csokorba szedem a „kategorizálásokat”, hátha épülésünkre szolgál és megkönnyíti a voksolást.

A legegyszerűbb felosztása a politikusoknak a nyüzsgőkre és a piperkőcökre való csoportosítás. A nyüzsgő, az amelyik mindig szalad, szervez, telefonál, intézkedik ha kell, ha nem, ha feladata van, ha nincs. A piperkőc pedig  az etikett szerinti szabályos öltönyben, „terndi” nyakkendővel, jobb kezében ollóval (az avató szallagvágásokhoz), bal kezében pezsgőspohárral (a fogadásokon elmondott pohárköszöntőkhöz) vonul rendezvényről rendezvényre. Melyik a jobb? Tudunk mindannyian mondani rájuk pro és kontra példát...

Milyennek is kellene lennie például egy ideális polgármesternek? Jogász, színész, pszichológus és mérnök végzettségűnek – állítják azok, akik abba a küldetésbe/szerepbe már belekóstoltak. Mert a közvetlen feladatok, a jogi és a szakmai kérdések, az emberekkel való közvetett és közvetlen kapcsolattartás igényli a széles látókört és tudást. Mindemellett még jó lenne, ha poliglotta is lenne, mesterszónoka anyanyelvének, a környezetnyelv és több világnyelv tökéletes ismerője (+ a kínai nyelv tudora, hogy a kínai boltosokkal is tudjon értekezni és a távolkeleti tőkét idevonza). Talpig úriember és példás családapa/anya, aki a csodákra nem vár, hanem csinálja azokat. Ilyenek az ideális vezető paramétereit.

Milyenek is az alap tipusok?

Kedvenc vezetőm az asztaliteníszező tipusú. Az ilyen vezető bármilyen ügyet, esetet, anyagot kap, máris adja tovább, ügyesen vigyáz nehogy valami is a térfelén maradjon. Mint a jó ping-pong játékos gyorsan mindent szervál tovább.

Egészen más fábol faragták a pók tipust. Hálójával beszől mindent és mindenkit, és azt szereti ha a dolgokat és az embereket a szálakat kézben tartva maga mozgathatja a azokat.

Jellegzetes a helikopteres. Magasan száll és senki nem tudja hol jár. Ritkán ereszkedik le, de akkor nagy port ver fel, aminek utána gyorsan nyoma vész.

A krokodil forma is gyakori vezetői magatartás. Csendben, lapítva várakozik a történésre, állandó krokodil mosollyal az arcán. Amint valami jó történik előbukkan, megrázza magát és neki van a legnagyobb szája.

És így tovább...

Gondolkodjunk el azon, hogy a választások közeledtével kiket is támogatunk. Mert a saját asztaliteniszezőnk a mi labdánkat csak nem üti olyan messzire, a pókjainknak a csípésére immunisabbak vagyunk és „közösségi hálót” szőnek, a helikoptereseink sem röpülnek olyan magasan, hogy a látóhatárunkból kikerüljenek és a mi ügyünket hordozzák, a  mi krokodiljaink harapása pedig másoknak fáj.

Ne feledjük: attól, hogy én nem foglalkozom politikával, a politika még foglalkozik velem. A strucc-politika is politika, csak az nem a mi közösségi érdekünket szolgálja. Attól még, hogy a fejünket homokba dugjuk, a fenekünk ki van...