Szerbia Alkotmányának 184. szakasza alapján Vajdaságnak jár a köztársasági költségvetés legalább 7%-a. Nem kell nagy matematikusnak lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk, ennek a 7% sokkal többnek kellene lennie. Azonban ez a hatályos alkotmány és azt egy normális országban illik tiszteletben tartani. 

Ugyanez az alkotmány arról is rendelkezik, hogy ennek a pénznek a 3/7-ét nagyberuházásokra kell költeni. Amennyiben ezt az alkotmányos kötelezettséget nem tartják be, nincs miből utakat építeni, művelődési egyesületeket, templomokat, iskolákat felújítani.

A VMSZ mindent bevetve harcol a vajdasági érdekekért. 2009 végén nem voltunk hajlandóak megszavazni az alkotmányellenes költségvetést. Érdekes, hogy a 2011-es költségvetési javaslat már nem volt alkotmányellenes. Sikerült kiharcolnunk a Vajdaságot megillető pénzt. Legalábbis papíron. Mindezt egy olyan háborúban, amelyben egyrészt teljesen egyedül maradtunk, másrészt pedig mindenki ellenünk szövetkezett azzal hitegetve a közvéleményt, hogy mi destabilizáljuk az országot, másik koaliciós partner felé kacsingatunk... Pedig mennyire nem volt igazuk! Mi csak tettük a dolgunkat.

A többi vajdasági képviselő nem tartotta szem előtt a tartományban élők érdekeit. Soha sem számíthattunk a Vajdasági Szociáldemokrata Liga vagy a Demokrata Párt képviselőire, pedig ha mellénk álltak volna, akkor a kormány rákényszerült volna, hogy változtasson a vajdaságellenes költségvetési javaslatán. De ők a parlamenti vita során hallgattak, a szavazónapon meg csak nyomták a gombot. A zöldet, persze.

Az sem mellékes, hogy a mára már a decentralizáció élharcosává (igaz, önmaga által) kikiálltott Dinkić, gazdasági miniszterként vagy korábban pénzügyminiszterként, esetleg kormányalelnökként, miért nem tett semmit annak érdekében, hogy a kormány tartsa tiszteletben a Vajdaság pénzelésére vonatkozó alkotmányos garanciát? Talán azért, mert abban az időben Dinkić még azon az állásponton volt, hogy a vajdaságiaknak szolidárisaknak kell lenniük, és ki kellene pénzelniük a X. közlekedési folyosó Horgos és Újvidék közötti szakaszát?

A bányászati törvény vitájában Oliver Dulić miniszter felszólalásomat követően elismerte, hogy az új törvény javaslata megfeledkezett arról, hogy a kőolajjáradékból befolyt összegből Vajdaságnak is jár. Ezt a mi módosítási indítványunk elfogadásával lehetett korrigálni, a többi kvázi-vajdaságbarát pártéval nem, mert ők semmit sem nyújtottak be.

Sikerült megbuktatnunk a vajdaságellenes vasúti törvényt. Ily módon megmentettük annak esélyét, hogy Vajdaság átvegye a területén levő vasúti hálózat nagyobb része feletti irányítást.

De térjünk vissza a költségvetéshez. A 2011-es év végén volt először alkalma a VMSZ-es küldöttségnek még a kormányülés előtt tárgyalni a költségvetésről, így elfogadhatóvá vált. Azonban újra kételkedünk a megvalósulását illetően, mivel sajnos azt tapasztaltuk, hogy annak ellenére, hogy a költségvetési javaslat Vajdaságra vonatkozó része összhangban volt az Alkotmánnyal, a tartományt az elmúlt öt évben 62 milliárd dinártól fosztották meg, azaz egy teljes évi vajdasági költségvetéstől.

A VMSZ kitartó politizálásának eredményeként a 2011-es év utolsó hónapjában több pénz érkezett a Tartományba, mint az év első 10 hónapjában összesen.

Néhány héttel ezelőtt a szerb kormány átutalt 1,75 milliárd dinárt a tartományi kormánynak a Nagyberuházási Alap számára. A pénzt téves számlára irányították, így abból lehetetlen kifizetni a kivitelező vállalatok felé a tartozásokat. Véletlen? Kizárt. Szóval, kik is képviselik valójában a vajdaságiak érdekeit?