A becslések szerint Nagybecskerek város és környéke lakosságának kb. 10%-a magyar. Zömük Muzslyán él, a többiek a városban, valamint Szentmihályon, Erszébetlakon és Lukácsfalván. Alapvető probléma az oktatásügy terén a városban az, hogy az általános iskolák közül csak a Sonjában léteznek magyar tagozatok, az óvodák közül pedig csak a Kolibri óvodában működik magyar csoport.
Tudni kell, hogy Nagybecskereken egészen a ‘90-es évekig három iskolában folyt magyar nyelvű oktatás. Aztán véghezvittek egy ésszerűsitési programot és az összes magyar diákot a központi iskolába helyezték át. Mivel a magyarság szétszórtan él a város területén, sok szülő nem szívesen vállalta a a gyerekek, különösen az alsósok, mindennapi utaztatásának fáradalmait és költségeit. Ettől kezdve állandóan csökkent a magyar gyerekek száma a Sonjában. A mi időnkben (nem is olyan régen, hisz ’89-’97-ig voltam elemis) a szentmihályi mellett, még 2 szép létszámú tagozat létezett a városban. Ma elsőtől nyolcadikig egy-egy magyar tagozat van, átlagosan 12-13-as osztálylétszámmal.
Évek óta biztosított az ingyen utaztatás az iskola diákjai számára. 1998-tól hozza-viszi a gyerekeket a Diáksegélyező kombija, amit főleg pályázati pénzekből működtetnek. Idéntől 3 kombi jár, pedagógus kísérettel, ezt a szolgáltatást a Magyar Nemzeti Tanács fizeti, tehát ingyenes a gyerekeknek.
Az elmúlt néhány év alatt a minisztérium többször is össze akarta vonni a tagozatokat. Kérelmeket kellett írni, csatákat megvívni, de megmaradt az iskola. Lelkes csapatuk folyton dolgozik, az MNT sokban segít nekik, az iskolát kiemelt jelentőségű intézménnyé nyilvánították.
A Vajdasági Magyar Szövetség átérzi a probléma súlyát, és segítünk magyar diákokat toborozni, igyekszünk meggyőzni a szülőket, hogy akkor döntenek helyesen, ha magyar iskolába iratják a gyerekeket. Számtalan olyan eset létezik, hogy ha a gyerek szerb osztályba jár, színmagyar szülőkhöz szerbül szól. És ez csak azért fordul elő, mert a szülők ,,könnyíteni” szeretnének a gyerek beilleszkedésén. Nem tudják, hogy hiába iratják a gyermeküket szerb osztályba, annak valójában sokkal könnyebb lenne anyanyelvén tanulnia, hiszen mindannyian anyanyelvünkön gondolkodunk, álmodunk.
Emlékszem, hatodikos koromban megnyertem a községi matematikaversenyt, és így szombatonként együtt tanulhattam a város tehetséges fiatal matematikusaival. A matekiskolában a tanítás szerb nyelven folyt, de megpróbáltam állni a sarat. És álltam is, egészen addig, amíg az egyik feladat nem kezdődött úgy, hogy „Stranice pravougaonika su…” Nem tudtam hozzákezdeni a feladat megoldásához, mert nem tudtam, hogy mi is pontosan a “pravougaonik”. A többiek kinevettek. Megkértem a tanárt, hogy rajzolja le nekem azt a valamit, amiről kisült, hogy valójában téglalap, majd az elsők között megoldottam a feladatot.
A gyerekek különben is megtanulják a környezetük nyelvét, hiszen rengeteg lehetőség adódik erre. Az anyanyelv ismerete viszont számos előnyhöz juttathatja őket. Egyetemistaként egy szemesztert Bécsben töltöttem, és meglepett, hogy az ottani Közgazdasági Egyetemen a fiatal osztrák hallgatók mekkora érdeklődést mutattak a magyar nyelv tanulása iránt. Magyarország Európai uniós tagállam, Ausztriában a legtöbb bank, vállalat értékeli a keleti szomszéd nyelvének ismeretét. Jó lenne, ha ez tudatosulna az itteni szülőkben is, akiknek megvan a lehetőségük itt, Közép-Bánátban, magyar nyelven tanítassák a gyermekeiket.
Ne feledjük, hiába sikerül a törvényben előírt létszámnál kevesebb tanulóval osztályt nyitni, egyetlen tanuló nélkül ez nem sikerülhet.
