Mint ahogyan azt már előző bejegyzésemben leírtam a lakósság deviza eladósodásban, lényegében minden szereplő - a kormányzat, a Szerb Nemzeti Bank (SZNB), a fogyasztóvédelem, a kereskedelmi bankok és nem utolsó sorban az ügyfelek - hibás, ezért a helyzet felelős kezelése valamennyi érintett szereplő áldozatvállalását teszi szükségessé. Nem egyszerűen egy technikai probléma kezeléséről van szó, hanem a szerb társadalom szociális biztonságának megőrzéséről és a bankredszer működőképességének fenntartásáról. A továbbiakban három alternatív megoldást fogok felvázolni, melyekkel a témában kialakuló vitákhoz és a lehetséges, de sajnos nyilvánvalóan fájdalmas megoldásokhoz kívánok hozzájárulni.
1. A magáncsőd intézményének bevezetése Szerbiában:
Ez a megoldás azzal járna, hogy ha az adós nem tudja fizetni a havi törlesztőrészleteit 90 nap után sem, akkor a hitele egy részét a bankok elengedik, a többit pedig átütemezik. Ezen felül kirendelnek egy csődgondnokot, aki keményen beosztaná az adós havi jövedelmét, vagyis az adós nem bánhatna korlátlanul a saját pénzével.
2. A Devizaalapú hitelek átváltása dináralapú hitelekké
A szerb bankszektor rendszerszintű kockázatainak csökkentése miatt meg kell vizsgálni az euró (EUR)- alapú hitelek dináralapú hitelekké történő átváltásának lehetőségét. A konverzió alapvető feltétele, hogy az új dinárhitelek kamata jelentősen ne haladja meg az eredeti EUR-alapú hitelek kamatszintjét.
Mivel az euró-dinár piaci átváltása nagy keresletet indukálna az EUR/DIN devizapiacon, ezért az Európai Központi Bank (EKB), a Szerb Nemzeti Bank, a szerb kormány és a szerb bankrendszer csak egy szigorúan felügyelt és egyeztetett piacon kívüli művelettel hajtaná végre az átváltást, nem hagyományos úton.
A SZNB az EUR-t dinár ellenében piacon kívül (out of market), de a napi árfolyamon eladná az ügyviteli bankoknak. A bankok a megvásárolt eurót továbbadnák az adósoknak, akik ebből visszafizetnék az EUR-ban fennálló hiteleiket. Az adósok úgy tudnák visszafizetni EUR-ban fennálló hiteltartozásaikat, hogy a SZNB hosszú lejáratú, fix kamatozású dinárforrást nyúltana a kereskedelmi bankok részére, amelyeket azok dinárban továbbhiteleznének ügyfeleiknek (a megszűnő EUR hitelek helyett). A bankoknak nyújtott hitel futamideje 3-5 év volna, fix kamat mellett, megújítási lehetőséggel. A kereskedelmi bankok a kamattámogatás miatt a megszokottnál jóval alacsonyabb marzs felszámításával vennének részt a terhek viselésében. (Szükséges tovább elemezni egy tömeges EUR-pozíció lezárásának esetleges piaci és költséghatásait).
Mivel sajnos megbízható számadatok nem állnak a rendelkezésemre, a javaslat csupán egy elvi keret a megfontolásra, amelynek bevezetésével az adósok havi törlesztőrészlete 30-40%-al csökkenne.
3. Bérlakásos konstrukció bevezetése
A bérlakásos konstrukciót azon adósok esetében lehetne alkalmazni, akik a megnövekedett törlesztő részletek fizetésére képtelenek (90 napon túli lejárt adósággal rendelkeznek). Ezen adósok lakása automatikusan bárlakássá alakulna át, és az adós immár bérlőként dinárban megállapított bérleti díjat fizetne, amely sokkal kisebb havi megterhelést jelentene az adós számára, mint a havi törlesztőrészlet. A bérlakások tulajdonosa lehetne az állam, önkormányzat vagy akár maguk az ügyviteli bankok is működtethetnének bárlakás-alapokat, illetve vegyes tulajdonú alap is létrejöhetne.
Mindhárom konstrukció kidolgozása és működtetése összetett feladat. Ezért bármely modellt is választanánk megoldásként a politikusok, bevezetése előtt elengedhetetlen egy komoly szakmai tárgyalássorozatnak és modellszámításnak a lebonyolítása.
