Mint ahogyan azt már előző bejegyzésemben leírtam a lakósság deviza eladósodásban, lényegében minden szereplő - a kormányzat, a Szerb Nemzeti Bank (SZNB), a fogyasztóvédelem, a kereskedelmi bankok és nem utolsó sorban az ügyfelek - hibás, ezért a helyzet felelős kezelése valamennyi érintett szereplő áldozatvállalását teszi szükségessé. Nem egyszerűen egy technikai probléma kezeléséről van szó, hanem a szerb társadalom szociális biztonságának megőrzéséről és a bankredszer működőképességének fenntartásáról. A továbbiakban három alternatív megoldást fogok felvázolni, melyekkel a témában kialakuló vitákhoz és a lehetséges, de sajnos nyilvánvalóan fájdalmas megoldásokhoz kívánok hozzájárulni.

Mohammed szakállára mondom, ezeknek már semmi sem szent.

Tudjuk mindannyian, hogy Allah hatalmas (Mohammed az ő prófétája), de néha mégis meglepődünk...

A Magyar Fordulat két prominens vezetője Rácz Szabó és Csonka újabb pálforduláson megy keresztül. Ráébredtek, hogy a szandzsáki (raškai) bosnyák (mohamedán) közösséggel karöltve mehet a kisebbségi magyar is a területi, nemzeti és perszonális jogok hetedik mennyországába.

Szerbia Alkotmányának 184. szakasza alapján Vajdaságnak jár a köztársasági költségvetés legalább 7%-a. Nem kell nagy matematikusnak lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk, ennek a 7% sokkal többnek kellene lennie. Azonban ez a hatályos alkotmány és azt egy normális országban illik tiszteletben tartani. 

Ugyanez az alkotmány arról is rendelkezik, hogy ennek a pénznek a 3/7-ét nagyberuházásokra kell költeni. Amennyiben ezt az alkotmányos kötelezettséget nem tartják be, nincs miből utakat építeni, művelődési egyesületeket, templomokat, iskolákat felújítani.

A Balkánon a gesztus a gyengeség jele.

Jó lenne, ha már Szerbia is a világ normálisabb fele irányába mozdulna el, ami szerintem a piacgazdaságot, a jóléti társadalmat, a szabad versenyt és információ áramlást, a jogállamot, az egyén- és vagyonbiztonságot, a tudás alapú társadalmat, az egyéni és közösségi jogok maximális tiszteletét jelenti a keresztény európai kultúra alapjain. A választások számomra erről szólnak. Mert amennyiben akarom, hogy jobban éljünk, hogy a gazdaság a gazdasági törvényszerűségek szerint dolgozzon, az anyanyelvemet ne csak otthon használhassam, ne különböztessenek meg nemzeti, nemi vagy faji alapon, hogy normálisnak nevezhető életet tudjak élni egy magát demokratikusnak tartó polgári demokráciában, akkor élhetek állampolgári kötelezettségemmel, jogommal, amikor népszavazás van. Vannak országok, ahol kötelező az urnához járulni minden szavazópolgárnak, másutt meg csak azok szavazhatnak, akik rendesen fizetik az adót – megvan ezeknek a  módszereknek is a jó és a rossz oldaluk. Szerintem is a hazafiság mércéje az adófizetői fegyelem kellene hogy legyen nem az egy perc alatt kimondható demagóg szólamok mennyisége. Minden nap okoskodhatok, mint a football-drukker a lelátón, hogy mit és hogyan is kellene jobban csinálni az ország irányvételével, a régióm helyzetével, a községemen belül, a helységem érdekében, a saját utcámban, a civil-szervezetemért vagy csak a családomért, esetleg saját magamért, de csak négy évente egyszer mondhatok döntő véleményt: amikor szavazok. Ha nem szavazok, nem büntetek meg senkit sem, magamon kívül, mert azoknak a szavazata értékelődik föl a hallgatásommal, nem-voksolásommal, akik politikai negatív szerepe elundorít és eltántorít, lejáratja a pártpolitizálást, a politikát, mint a közélet irányítását.

A Köztársasági Képviselőház február 27-én megválasztotta a Legfelsőbb Bírói Tanács fellebbviteli bíróságok által jelölt tagját. A szavazónapra azután került sor, hogy háromhetes huzavona után a Szerb Megújhódási Mozgalom képviselői visszatértek a képviselőházba. Döntésüket azzal indokolták, hogy biztosítani kívánják a parlamenti többséget az EU által követelt reformtörvények megszavazásához. Az SPO álláspontjának megváltoztatásához elvezető eseménysor, kísértetiesen hasonlított ahhoz, amit a Vajdasági Magyar Szövetség 2009. utolsó heteiben élt át.

A Szerb Nemzeti Bank (SZNB) elnökének nyilatkozatát végigolvasa az a meggyőződésem támadt, hogy Dejan Šoškić úr is bejelentkezett az önjelöltek miniszterenöki posztért folytatott csatájába. Nem szeretnék túl nagy jelentőséget adni nyilatkozatának, mivel Šoškić úr ahelyett, hogy komoly, a devizahitelesek ,,megmentését" célzó javaslatokkal állt volna elő, kijelentette, hogy Ő, nem mint az SZNB elnöke nyilatkozik. Azon kedves olvasóimnak, akik kevésbé jártasak a közgazdaságban elmondanám, hogy Nyugat-Európában egy komoly bankkormányzó soha sem tenne ilyen nyilatkozatot, mivel Ők tisztában vannak vele, hogy az érték- és devizapiacok árgus szemekkel figyelik minden szavukat, és a legkisebb butaság is pénzügyi lavinát indíthat el a felkorbácsolt piacokon. Az már csak az én zárójeles véleményem, hogy megeshet, hogy a bankkormányzó megsortolta a dinárt (annak esésére játszott) és ezért tett kétértelmű nyilatkozatot. Ezen feltételezésemet az támasztja alá, hogy a dinár a nyilatkozat óta kőként zuhan.

A farsangi időszak befejeztével, a böjt megkezdésével, azaz az egyik legnagyobb egyházi ünnepre, a húsvétra való készülődésben, ugyanakkor a legfontosabb megmérettetés, a választások közeledtével, úgy döntöttem, megpróbálok párhuzamot vonni az egyház és a politika között.

Az egyházi és a világi vezetőknek valóban sok közös vonásuk van: az adott közösséget képviselik, építik, egy jobb világért munkálkodnak. Alapfeladatuk valójában ugyanaz. Közös céljuk közösségük életminőségének javitása, a környezetük jobbátétele. A pap vagy lelkész és a politikus munkája során használt eszközök is sokban hasonlóak: ahogyan a pap igét hirdet, a politikus a párt programját ismerteti, az egyházi személyek túlvilági jutalmat igérnek az evilági élet után, a politikusok jobb, szebb jövőt még itt és most. 

„Lábjegyzet függetlenség nélkül“ - olvasható az egyik belgrádi napilap szombati számának címoldalán, utalásként arra, hogy előző nap megszületett a megállapodás Koszovó regionális fórumokon való képviseletéről és az adminisztratív/határátkelők integrált ellenőrzésének menetéről. A feszültségekkel teli diplomáciai közdelem végső eredményéről, Belgrádban és Prištinában is, számtalan egymással homlokegyenest szembenálló elemzés látott azóta napvilágot.

A két és fél hónapon keresztül tartó diplomáciai erőfeszítések és a többnapos tárgyalás eredménye ismert. Priština a regionális együttműködésben Koszovó* néven fog részt venni. A név mellett szereplő csillaghoz az alábbi tartalmú lábjegyzet kapcsolódik: „Az elnevezés nem befolyásolja a státusszal kapcsolatos álláspontokat és összhangban van az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1244-es határozatával és a Nemzetközi Bíróság véleményével a koszovói függetlenségi nyilatkozatról“.

Mára már pontosan tíz éve annak, hogy Muzslyán, a katolikus templom udvarában felépült az Emmausz fiúkollégium. Sokan a megépítésekor attól tartottak, hogy nem lesz majd elegendő magyar középiskolás Bánátban. Szerencsére az utóbbi időben évről évre növekszik a kollégiumban lakó diákok száma, hiszen az elmúlt tíz évben Nagybecskereken szinte minden középiskolában megnyílt egy-egy magyar osztály, pedig a kétezres évek elején csupán a nagybecskereki gimnáziumban lehetett magyar nyelven tanulni.

Stojan atya, a kollégium igazgatója mostanában keményen dolgozott azon, hogy előteremtse a szórványkollégium bővítéséhez szükséges anyagiakat. Szerencsére bennünket is felkeresett. A tavalyi év végén ugyanis elkezdődött egy újabb épületszárny építése, újabb szobákkal és tanulóteremmel.  

“Magyarnak lenni nem származás, hanem vállalás dolga.” Illyés Gyula

A zentai községi képviselő-testületben nem túl régen a VMSZ-t a hatalomból kibuktató puccs után, amikor a helyi közvállalatok, intézmények és szervezetek vezető testületeiben elindult a leváltási lavina, kérdőre vontam az új városvezetői felállást, hogy miért nem vigyáznak a nemzeti összetételre a kinevezett szervekben legalább egy „kicsit”. Ugyanis a 80%-ban magyarlakta Zentán az újonnan kinevezett igazgatóbizottságokban, csak fele az első ránézésre magyarnak tűnő név.  Felmerül a kérdés: köztünk, magyarok közt csak elvétve akad hozzáértő szakember, tisztségre  megfelelő szakmai végzettséggel rendelkező személy? Az eddigi intézményvezetők annyira alkalmatlanok és közösség-ellenesekvoltak, hogy azonnal meg kellett tőlük szabadulni?

Mi emberek állandóan szembesülünk a változással, akár akarjuk, akár nem. Minket vajdaságiakat és vajdasági magyarokat a változás szele az elmúlt két évtizedben erőteljesen érintett. Többször is azzal szembesültünk, hogy irracionális és nem átgondolt politikai döntések következtében bekövetkező gazdasági fordulatok drasztikusan megváltoztatták életkörülményeinket.

Azonban az elmúlt négy évben a VMSZ hiteles, méltányos és hatékony politikájának köszönhetően helyzetünk először stabilizálódott, majd lassú, de emelkedő irányba fordult. A soron következő választások számunkra ismét fontosak lesznek, mivel létkérdésünk, hogy a legnagyobb vajdasági magyar pártunk, minnél több képviselőt tudjon bejuttatni a szerbiai törvényhozásba és a vajdasági parlamentbe, egyfelől azért, hogy az elkezdett kemény munkát még nagyobb politikai súllyal folytathassák képviselőink, másfelől pedig hatékonyabban tudnák ellátni a vajdasági magyarság érdekképviseletét.

Szerbia európai integrációs folyamata a tizenkettedik évébe lépett. A mögöttünk hagyott évtized kevésnek bizonyult ahhoz, hogy kialakuljon egy olyan intézményi tapasztalat, amely megbékélt volna az európai partnerek állandó átverésére irányuló törekvések hiábavalóságával.

2008. végén került sor egy átfogó igazságügyi reform végrehajtását célzó törvénycsomag elfogadására. A törvényszövegek kidolgozása az európai szakértőkkel együttműködésben folyt. A szakvéleményezés során az európai intézmények számos kifogást emeltek. A Kormány, ahelyett, hogy a kifogásolt rendelkezéseket hozta volna összhangba az európai jogi vívmányokkal, a törvénykezési folyamatban a korábban már egyeztetett törvényszakaszokat módosította oly módon, hogy a végére azok sem teljesítették az európai sztenderdeket.

Mindenki ismeri azt a mondást, hogy nem jó az urakkal egy tálból cseresznyézni, mert a maggal szemközt lövöldözik az embert. Fokozottan érvényes ez a mondás a közéletünkre. Sajnos a vajdasági magyar törpe-pártok politikai tevékenységük fő mozgatórugója a VMSZ-ellenesség és az MNT-ócsárolás. És erre még egy koalíciót is fel tudnak fűzni…

De kezdjünk elszámolni néhány szélsőséges cseresznyemaggal! (A teljesség igénye nélkül…)

A becslések szerint Nagybecskerek város és környéke lakosságának kb. 10%-a magyar. Zömük Muzslyán él, a többiek a városban, valamint Szentmihályon, Erszébetlakon és Lukácsfalván. Alapvető probléma az oktatásügy terén a városban az, hogy az általános iskolák közül csak a Sonjában léteznek magyar tagozatok, az óvodák közül pedig csak a Kolibri óvodában működik magyar csoport.

Tudni kell, hogy Nagybecskereken egészen a ‘90-es évekig három iskolában folyt magyar nyelvű oktatás. Aztán véghezvittek egy ésszerűsitési programot és az összes magyar diákot a központi iskolába helyezték át. Mivel a magyarság szétszórtan él a város területén, sok szülő nem szívesen vállalta a a gyerekek, különösen az alsósok, mindennapi utaztatásának fáradalmait és költségeit. Ettől kezdve állandóan csökkent a magyar gyerekek száma a Sonjában. A mi időnkben (nem is olyan régen, hisz ’89-’97-ig voltam elemis) a szentmihályi mellett, még 2 szép létszámú tagozat létezett a városban. Ma elsőtől nyolcadikig egy-egy magyar tagozat van, átlagosan 12-13-as osztálylétszámmal.  

Első bejegyzésem első felében arról írnék, hogy milyen tartalmakra számíthatnak azok, akik beleolvasnak írásaimba. Mivel végzettségem szerint közgazdász vagyok, ezért írásaimmal ezt a területet szeretném megcélozni. Arra fogok törekedni, hogy a megszokottól eltérően, más szemszögből mutassam be/magyarázzam a közgazdasági alapfogalmakat, összefüggéseket, a gazdasági témájú könyveket, szakmai jellegű nyilatkozatokat. Tehát úgy is mondhatnám, hogy mástól másképp. Írásaim nem akadémiai szintűek lesznek, melyeket profi elemzőknek szánok, hanem kezdőknek és haladóknak egyaránt, melyek a hétköznapi gazdaságtannal fognak foglalkozni. Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom bejegyzéseim jövőbeli tartalmát, akkor azt mondanám, hogy egy közgazdász blogra vetett elmélkedései a világról azon belül Szerbiáról és Vajdaságról, annak aktuális eseményeiről és érdekességeiről. Gazdasági jellegű írásaim mellett, szándékozom más típusú bejegyzéseket is közzétenni, mivel nagy rajongója vagyok a komolyzenének és a filmek világának is, ezért ezekkel a témákkal is hébe-hóba foglalkozni fogok, film- és zeneajánló formában.